A pécsi Képző- és Iparművészeti Középiskolában Horváth János grafikusművész csiszolta tehetségét. Az iskolában több vitája volt sajátos elképzelései miatt. Tizennyolc éves kora után ismerte meg a szüleit, ekkor találkozott először a cigány kultúrával, cigány identitásával.
1982-ben Budapestre került, ahol a Képző- és Iparművészeti Főiskolán Pajzs László és Fóti Ernő festőművészek magántanulója lett. Életének e szakaszában siker és kudarc váltotta egymást. A főiskolát három év után fel kellett adnia, mert feleségét - akit szülei kitagadtak - neki kellett eltartania, így egy ideig bányászként dolgozott.
1989-ben Nagykanizsára költözött, nyugalomra és alkotómunkára vágyott. Évekig tanított, szakkört vezetett, gyerekeket készített fel a középiskolás felvételire. Emellett befejezte megkezdett főiskolai tanulmányait is, grafikus diplomát szerzett. Ma ismét Budapesten él, szociális munkásként dolgozik.
Számos kiállítás és elismerés kísérte munkásságát. Műveit hazánk jó néhány települése mellett Berlinben, Londonban, Nápolyban, Rómában, Pekingben és Washingtonban is bemutatták. Kedvelt témái: az emberek, a szegénység és a természet. Művészetére nagy hatással voltak az impresszionizmus és a dadaizmus képviselői. Sok stílusban alkot, mégis van egy saját, csak rá jellemző stílusa, egyéni kifejezésmódja." ( idézet: http://museum.hu/kiallitas?IDT=7971&ID=576)
Levendula földeken / olaj, vászon, 50x44 cm, 2004
